Még mindig, szinte leírhatatlan érzés, hogy az Endurance VB-n ötödik helyezést értem el a csapatommal, a Wojcik Racing Team-mel!
Sokan kérdeztétek, hogy mi a különbség a sprint versenyek és az 24 órás Endurance között? Több szakmai tényező mellett talán a legfontosabb különbség a fizikális és mentális koncentráció időbelisége, úgy tudnám jellemezni, mintha valaki 100 m síkfutásban vagy Maratonon versenyezne, mindkettőn végig 100%-osan kell koncentrálni, csak nem mindegy, hogy ez 10 mp vagy 4 óráig tart?!
Összességében a verseny 24 órában, zökkenőmentesen zajlott, a precíz csapatmunka, a szerelők, a mérnökök, a csapattársak rendkívül profik voltak, mindenki hibátlanul teljesített. A Wojcik Racing Team 77-es rajtszámú csapatommal a 8-dik helyről indultunk, folyamatosan előztük meg az előttünk versenyzőket, a verseny közepén harmadikok is voltunk. A boxban persze pattanásig feszült volt a helyzet, elképesztő szurkolás és izgalom után végül az ötödik hellyel mindenki elégedett volt. A felkészülésemnek hála fizikálisan (köszönet a fit4race csapatának) és mentálisan is jól tudtam koncentrálni.
A kritikus éjszakai motorozás kemény volt, ennek ellenére folyamatosan jó eredményeket produkáltam. A kimerítő éjszaka után esőben is motoroztunk, az első körben meg kellett éreznem a vizes pályát, de a második körtől visszajött az “ismerős hatás” (mentális felkészülésnél mindig arra is fókuszálunk, hogy verseny előtt meglegyen ez a bizonyos “ismerős hatás”). Annyira gyorsan megtaláltam a körülményekhez (nem alvás, eső, lekörözöttek a pálya közepén….) való igazodást, hogy a csapatban is sikerült felülteljesítenem az elvárt célhoz viszonyítva!
Sajnos délelőtt, az esős időben az egyik motorból elkezdett szivárogni az olaj és a fél pályát beszórta, ekkor az ötödik pozícióban voltam. Feljött a safety car, mögötte 2 kört motoroztunk, majd úgy döntöttek felfüggesztik a versenyt. A rossz idő miatt a pálya takarítása elhúzódott és a verseny vége előtt kb. 30 perccel indították újra. Megint a safety car mögött haladtunk 2 kört, utána pedig 3 körre maradt idő, ami érdemben a verseny állását nem befolyásolta.
Az étkezésünket a csapat szakácsa irányította, minden felmenés után csirkét ettem rizzsel, hogy pótoljam a súlyveszteséget. Gyakran ettem egy-egy csokit, hogy a nehézségek ellenére valami boldogság is legyen a szervezetemben. A hajnali dupla felmenés (ez másfél órás motorozást jelentett) előtt a többiek palacsintát sütöttek, ettek is amíg én húztam a gázt, de Krisztián, a menedzserem megígérte, hogy ha jól teljesítek, süt nekem is..
Elképesztő érzés volt beérni, hogy én vittem be a motort a célba, többször felidézem újra és újra! A boldogságom, hogy “megcsináltam, megcsináltuk” felülírta a 30 órás nem alvásomat. A magyar pályabíróknak innen üzenem, hogy sokat jelentett nekem a tudat, hogy ők is kint voltak, és drukkoltak nekem és a csapatnak. Örömmel láttam és köszöntöttem őket és a magyar szurkolókat a pálya szélén és a boxban.
Milyen fura is az, hogy állva el tudtam volna aludni a verseny végén, ám az a bizonyos endorfin (boldogság) hormon még hosszú-hosszú órákig pörgetett engem és az egész csapatot!
Köszönöm a szurkolást és a figyelmeteket, találkozunk a következő versenyen! Köszönöm a támogatóknak (Nutri8, Evolvens, Absolutelive, Dorko), a fizikális felkészítőimnek (Fit4race) és a menedzsmentemnek (H-Moto Team) a közös, eredményes munkát!
